Túlélőcsomag a vonatra: egy átlagos reggel a lajosmizsei vonalon

Embere válogatja, hogy kinek mi a túlélőcsomag. Van, aki egy doboz cigire esküszik,  van, aki az ásványvízre és van, aki a fél kisboltot felvásárolja mielőtt felszáll a lajosmizsei vonatra.

Kora reggel, madárcsicsergés közepette, szilvafák árnyékában kutyagoltam ki Lajosmizsén a vonathoz. Ahogy közeledtem az állomáshoz, már lehetett hallani azt a jellegzetes hangot, amelyből tudtam, hogy jó úton haladok. A vonatom már bent állt az állomáson, méghozzá a retro szerelvény. Örültem neki. Egyrészt, mert tudtam, hogy lesz elegendő, kényelmes hely, másrészt pedig számomra ez az igazi vonat.

A retro szerelvény pontosan indult Lajosmizséről. Ekkor már tudni lehetett, hogy van valami gubanc a Nyugati és Városliget között, így sejtettem, hogy nem lesz zökkenőmentes az utazásom. Táborfalván ismerős arcok köszöntek álmosan, volt, aki csatlakozott is hozzám. A menetrendet egészen Örkényig tudtuk tartani, itt már majd negyed órát kellett várnunk a szemből érkező, késett vonatra. Ahogy közeledtünk Pest felé lassan ugyan, de egyre többen lettünk a szerelvényen. Útközben előkerültek az elemózsiák, mondhatni a túlélőcsomagok, hiszen aki ezen a vonalon utazik, tudja, hogy bármikor szüksége lehet rá. Megreggeliztünk, mire Inárcs-Kakucsra befutott a vonatunk. Itt közölték, hogy a szemből érkező, 25 percet késő vonatot bevárjuk. Mondanom sem kell, a fél vonat leszállt cigizni. :)

A mi kis túlélőcsomagunk.

Az utasok közül volt, aki a vasutat szidta, volt, akinek teljesen mindegy volt, hogy hány óra késéssel ér fel a vonat Pestre, mert nem időre ment, viszont voltak, akik 9-re szerettek volna beérni a munkahelyükre. Mondanom sem kell. Nem sikerült.

Pakony után igencsak megtelt a vonat. Újabb ismerős arc vetődött mellénk. Ekkor már mindenki beletörődött, hogy ezt a késést már nem fogjuk behozni. Sebaj, a MÁVINFORM szerint ekkorra a hibát már elhárították, de aztán Kispestnél a jegyvizsgáló tájékoztatott minket, hogy a vonat csak Kőbánya-Kispestig közlekedik. Hurrá. Pótlózhatunk a fél városon keresztül. A lényeg, hogy 2 óra 20 perc alatt sikerült megtenni 62 kilométert. Hozzá teszem, ez még istenes. 

Mint kiderült, az előző két vonat is csak Kőbánya-Kispestig közlekedett. Az állomás hasonlított egykori fiatal korára, mikor még innen indultak a vonatok. Az ilyen esetek szinte mindennaposak. Véleményem szerint ezért is lenne ajánlatos vágányzár idején visszavágni a vonatainkat Kökin, hiszen akkor kiszámíthatóbban szívnánk nap mint nap.

Madárcsicsergés itt is volt :)