„A személykocsik ajtajait csukják be, a nyitott kocsiajtók balesetet okozhatnak" - Régi-új szerelvényeink

„...a személykocsik ajtajait csukják be, a nyitott kocsiajtók balesetet okozhatnak..." - szólt a hangosbemondó az állomásokon és pályaudvarokon évekkel ezelőtt, amikor még rendszeresek voltak Budapest elővárosában a nem önműködő ajtókkal ellátott kocsik. 

Az elmúlt néhány évben Budapest elővárosában nemigen tudnék olyan vonalat említeni, ahol még jártak ilyen hagyományos szerelvények. Felénk is évek óta vagy Desiro motorvonatok vagy Fecske Bhv-k járnak, így már számunkra is szokatlanok a kilinccsel nyíló ajtók.

Ötkocsis klasszik szerelvény halad Lajosmizse felé a Kőér utcai átjáróban

Ahogy azt már korábban is írtam, december 15-től, a 2020-as menetrend bevezetése napjától már-már feledésbe merült szerelvények érkeztek a lajosmizsei vonalra, részben Debrecen térségéből. 

(Már csak) négy kocsiból álló szerelvényét húzza  a 149-es Csörgő Örkény állomásról

Az egyik ilyen - ami talán a legnagyobb meglepetést okozta - a klasszik csörgős inga szerelvény, amely 5 darab hagyományos személykocsiból áll. Habár a múlt héten az egyik kocsit kisorozták, ezért  a 376 helyett csak 296 utas tud helyet foglalni a szerelvényen, ami a visszajelzések alapján nem elegendő a reggeli és a délutáni csúcsidőszakban.

A Bhv  típusú másodosztályú, termes, helyi forgalmú személykocsikat (melyeknek alapja a kocsicsalád első sorozattípusa a Bah) kimondottan az elővárosi forgalomra tervezték az 50-es években, amelyből az 1000. darab 1966-ban készült el Dunakeszin. Ezekben az évtizedekben még gőzmozdonyok húzták a vagonokat. A kocsicsalád következő tagjai a vezérlőkocsik voltak, amiket kezdetben gőzmozdonyokhoz, csak ülőhelyekkel rendelkező (Bat), később már poggyásztérrel is rendelkező (BDat) kivitelben gyártottak 1965-től. 

Táborfalváról indul a 178-as Csörgő, a klasszik szerelvényével

Azok a klasszik kocsik, amik ténylegesen nálunk közlekednek, illetve amik még állományban vannak az országban (több, mint 200 darab) már a hetvenes években készültek, osztott ablakokkal, villamosfűtéssel. A hozzájuk tartozó százas vezérlőkocsik pedig az akkor még vadonatújnak számító M41-es (ma 418-as) sorozatú dízelmozdonyokhoz.

Ilyen dízelvontatású ingavonati szerelvények a lajosmizsei vasútvonalon a hetvenes évek második felében kezdtek el közlekedni, egyes visszaemlékezések szerint 8-9 kocsival, csúcsidőben 20-25 percenként. Ezek a kocsik akkoriban ingázók ezreit szállították az otthonuk és munkahelyük között, nap mint nap. 



Ahogy az ipar hanyatlott, úgy az ingázók száma is egyre csak csökkent, ezáltal a vonatok hossza is rövidült. Míg a nyolcvanas évek második felében 7 kocsis szerelvények jártak, addig a rendszerváltás környéki években már csak 6, a kilencvenes évek közepétől már csak 5, 2008 tavaszától pedig már csak 4 kocsis szerelvények közlekedtek a 142-esen.

Napjainkban a Desiro motorvonatok elterjedésével a lajosmizsei vonatok hossza rövidebb és ezzel együtt a férőhelyek száma is kevesebb lett. 

Az alábbi,  becsült számokat  tartalmazó  táblázatban az egy munkanapon közlekedő szerelvények teljes ülőhelykapacitása látható:

1970-es évek	20 000
1980-as évek	17 000
1990-es évek	14 000
2000-es évek	11 000
2010-es évek	12 000
2019 nyara	6 000
2019 dec. 15	11 000

A másik régi-új szerelvényünket most hívjuk Fecskés csörgős ingának. A közbenső kocsikat a kimondottan  Budapest környéki elővárosi vonalakon közlekedő szerelvényekhez újították fel 1998-tól. Ezek a kocsik a műbőrüléses, kék vagonokból épültek át. Elsőként a Budapest és Hatvan között közlekedő vonatokban találkozhattunk velük, ezért is volt Hatvani Bhv a becenevük. A kocsik eredetileg szürkék voltak, kék-sárga csíkkal ellátva (innen eredt később a Patkány Bhv gúnynév).

2009. végén egységes színtervvel látták el őket is, azóta kék alapon piros csíkosak a vagonok. Ekkor kerültek először hozzánk, a mizsei vonalra, immáron  Posta Bhv becenévvel. A név a korábban létező postavonatok színtervére utal. Ezzel az új, kék-piros színekkel kívánták   megkülönböztetni az elővárosi vonatokat  a távolsági és vidéki személyvonatoktól. A néhány évvel ezelőtt elindult Fecske program keretében végül ezek a kocsik is átestek egy újabb ráncfelvarráson, így a Fecske Bhv becenév is helytálló, de én személy szerint megkülönböztetném és ex-Hatvani Bhv-nak hívnám őket.

Lehet, hogy már elszoktunk tőle, de amikor klasszik kocsira szállunk fel, ne feledjük, hogy az ajtók nem fognak maguktól bezáródni. Ügyeljünk arra, hogy magunk után mindig csukjuk be az ajtót, ha már nincs több le- vagy felszálló, nehogy baleset legyen a vége.

Végül néhány vélemény az utasoktól a régi-új szerelvényekről:

„Örülök neki, legalább nem fázom meg, mint a Desiron" 
„Ezek az igaziak"
„Ezek legalább kényelmes vonatok"
„Kohószökevények"