A vonatpótlás #5-7. nap

Legutóbbi bejárásom után úgy gondoltam, most több látványos dolgot is fogok látni. Hát nem igazán.

Vidékről visszafele jövet jó utam volt. Legalábbis részben. A vonaton Dabasig hallgathattam a rendetlen kisgyerekek toporzékolását, de a buszon egy rég nem látott ismerős vetődött mellém, akivel végig dumáltunk az utat. Mint kiderült, ő is olvassa a blogom. :) Na de térjünk a lényegre. Inárcs-Kakucs után rácuppantam a vonatpótló autóbusz ablakára, hogy szemügyre vehessem a felszedett vágányt. De sehol semmi. Csalódva rázkódtunk tovább a kiváló minőségű Öregországúton, de továbbra is csak a régi sínszálakon rikítóan világító jelöléseket láttam. 

Az első és egyetlen munkafolyamat Pestszentimre vasútállomáson volt. A Kispest felőli váltót kiszedték, s helyére egy vadi újat építettek be. De nem az eredeti helyére, hanem az állomásépülethez pár méterrel közelebb. Emellett átépítik a vasúti átjárót is, amely napközben félig le van zárva, éjszakánként pedig teljes egészében.

A pletyka már megint megy, hogy az állomás Gyál és Inárcshoz hasonlóan új peronokat kap, aminek én is nagyon örülnék. De erre utaló jeleket még nem láttam.