Címkék

142-es akták #10 - Olcsó csókok a lajosmizsei vonaton

A 142-es akták című cikksorozat a lajosmizsei vasútvonal múltjának egy-egy olyan időszakát, eseményét idézi fel, amelyek mára már feledésbe merültek.

Viszonylag ritkán találni feljegyzéseket, történeteket a lajosmizsei vonalról, ám most találtam egyet. A történet nem túl szép, de érdekes.

A Pesti Hírlap 1891. szeptember 25-én megjelent számában az alábbi cikket olvashatjuk:


Olcsó csókok.

- A rablott csók ára hivatalosan megállapítva. -

    Azt mindenki igen jól tudja, hogy a csók ára a minőség szerint változik. Azonkívül, hogy ingyen kaphatni bőven, hozzá lehet jutni hol aprópénzzel, hol meg nagy bankóval. Nem is számítva a különböző ajándék-ékszereket, amelyek a 15 krajcáros cseh üvegnél kezdődnek és végződnek a százezreket érő gyémántokon.

    Persze, ezek mind abba a csók-kategóriába tartoznak, a hol a csókot - adják. A hol csak nyulni kell értte, hogy meglegyen a csattanás.

    Van azonban a csóknak még többféle ára is.

    Mikor a legény a szabadságát adja érte. Mikor életboldogsággal fizeti meg. Mikor a hitével, a bizalmával áldozik értte. Mikor rámegy az apai, meg az anyai örökség. Meg mikor az életbe kerül. 

    Azután, legvégül: mikor a tekintetes kir. járásbíróság szabja meg az árát.

    Hát most ilyen csók-árról lesz szó.

    Megesik ugyanis többször, hogy egy-egy csók ügy a bíróság elé kerül és ő felsége a király nevében hozott pecsétes ítélettel mondják ki, hogy az a csók a gavallérnak mennyit kóstál.

    Így azután el lehet mondani, hogy minden országban hivatalos taksa van megállapítva a csókra, amelynek ilyen esetben - rablott csók a neve. 

    Ugy keletkezik, hogy egy ur nekiugrik egy nőnek s mielőtt az védekezhetnék, avagy minekutána már nem tud tovább védekezni: megcsókolja.

    Angolországban az ilyen komisz csók igen drága. Rámegy egy egész vagyon és megeszi a becsületet is.

    A franciáknál szintén erősen megfizettetik; leginkább azért mert az olyan francia, a ki más, ügyes uton nem tud ahhoz a csókhoz jutni, erős büntetést érdemel.

     Németországban az ilyen lovagot becsukják a többin rabló közé.

    Egy szóval Európában a csóknak igen magas a hivatalos ára; kivéve Európából Magyarországot, a hol a tekintetes biróság a csókot meglehetősen értéktelen dolognak tartja és egy sorba helyezi a - pofonnal.

    Noha vannak egyes pofonok, amit a biróság magasabb áron jegyez.

    Legújabban a csók árát a budapesti büntető járásbiróság állapította meg olyan itélettel, amely jogerőssé vált. A mely fölebbezés alá nem kerül s a melyen igy a felső biróság már nem változtathat. (Pedig kétségtelen, hogy a kuria öreg birái nagyobb árt szabtak volna meg, kiindulva a magánprakszisból.)

    Az esetre, amely ezt az árjegyzéket szülte, bizonyára emlékeznek még a "Pesti Hírlap" olvasói. 

    Igy történt.

    A lajos-mizsei helyiérdekű vasut egyik másodosztályu kocsijában a tavasszal egy igen csinos fiatal asszony utazott, egyedül. Később ebbe a kocsiba egy öreg ur szállt be. Jómódu, tekintélyes földbirtokos. Tagja az Irányi-féle erkölcsnemesítő egyesületnek. (A honnan hihetőleg ki fogják golyózni.)

    A kocsiban ugyan hűvös volt, de az öreg urnak melege kezdett lenni. Eleinte megelégedett azzal, hogy a homlokát törülte s az egyes állomásoknál egy-egy pohár hideg vizet ivott. Később azonban csókra szomjazott és csókot kért a fiatal menyecskétől, ki azonban csak déligyümölcscsel, fügével szolgálhatott neki.

    Mikor az öreg ur megelégelte a fügét, revolvert rántott elő s az asszonynak szegezte.

    - Csókolom a kezét. Csókot kérek, vagy életet.

    A nő segélyért kiáltott, de a vonat dübörgése okozta zajban nem hallotta senki.

    A nő védekezett (talán karmolt is), de azért egyre-másra csattogott a csók. (Talán a pofon is.)

    Elég az hozzá, hogy mikor a vonat a központi pályaházban megállt, a nő az öreg urat elfogatta.

    A tárgyalás a napokban történt meg s mint irják, a járásbiró ur Segesváry Jenőt a becsületsértés vétségében találta bünösnek s különös tekintettel arra, hogy Segesváry tudta, hogyférjes nővel áll szemben, ötven forint pénzbüntetéssel sujtotta.

    Tehát: egy csomó erőszakkal rabolt csóknak az ára Magyarországon - ötven forint. Ha pedig az a csomó csók ötven darabból állt, akkor egy-egynek az ára egy pengő forint. (Lehet ugyan, hogy egy több volna, de mindenütt ugy áll a dolog, hogy ha az ember nagyban vásárol, árengedményben részesül.)

    Ha pedig tekintetbe vesszük azt, hogy a járásbiró ur sulyosbitó körülménynek vette azt, hogy férjes nőt csókolt és így azért állapította meg ezt a csekély árat: akkor következtetésképen azt mondhatjuk, hogy a leány, avagy az özvegy asszony csókja valamivel olcsóbb, mint ötven az az egy pengő forint.

    Nem lett volna érdektelen, ha a tárgyalás folyamata alatt Segesváry azzal állt volna elő, hogy ő az asszonytól husz pofont kapott és ezért elégtételt követelt volna. Ez esetben a járásbiró ur - a törvényes pofon-ár alkalmazásával - a nőt száz forint pénzbirsággal sujtotta volna, mivelhogy a legolcsóbb pofon is - öt pengőbe kerül. Vagyis igy még a vádló fizette volna a különbözetet, a mi szintén ötven forint.

    Most pedig mondjunk valamit.

    És pedig azt, hogy minekutána a hivatalos árjegyzés szerint a pofon drágább, mint a csók: gondolják meg a dolgot azok a hevesvérü emberek, a kik pofonban gyakrabban utaznak.

    Ha valakire megharagusznak és már el vannak határozva pofont adni (és azért fizetni), hát a pofon helyett inkább csókoljanak meg egy csinos asszonyt, vagy szép leányt.

    Higyjék meg, hogy ez jobban fog esni.

    Azután valamivel olcsóbb mulatság is, mint a másik.

    . . . És még panaszkodnak az emberek, hogy ez az ország drága ország.


Forrás:

Pesti Hírlap, 1891. szeptember 25.

adt.arcanum.com/hu/


A 142-es akták további részei:








Bejegyzés küldése e-mailben
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Írd le véleményedet a bejegyzésről!

Népszerű bejegyzések