Címkék

142-es akták #12 - Az első évek

A 142-es akták című cikksorozat a lajosmizsei vasútvonal múltjának egy-egy olyan időszakát, eseményét idézi fel, amelyek mára már feledésbe merültek.


Az engedélyek birtokában a Budapest - Lajos-Mizse vasútvonal építése 1888 elején megkezdődött. A felépítményhez 8 méter hosszú, 20 kg-os "n" jelű síneket használtak, sínmezőnként 11 db, 2,20 méter hosszú tölgytalpfával alátámasztva, 77 cm-es aljközzel, 25 cm vastag 2/3 részben kavics 1/3 részben homok ágyazatban. A vonalon 9 tonna tengelyterhelést engedélyeztek. Ócsa, Dabas, Örkény és Lajosmizse állomásokat nagyobb forgalomra képezték ki, 360 méter vágányhosszal. A vasút építésétől több birtokos is ódzkodott, ezért többnyire csak a település szélén haladhatott a vonal. A dabasiak tiltakoztak a vasút ellen, ezzel szemben Palóczi Horváth István és felesége Katona Ilona ingyen adtak területet a vasút számára. Tulajdonképp az akkori birtokosok miatt alakult ki a ma is ismert nyomvonal, ennek is köszönhető, hogy több településen a központtól távol esik a vasútállomás.

Az építés valamivel több, mint egy év alatt befejeződött. Baross Gábor kereskedelemügyi miniszter 1889. július 6-ra tűzte ki a vonal bejárását, ahol jelen volt Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánja, Földváry Mihály, Beniczky Lajos vármegyei főjegyző, a Budapest-lajosmizsei helyi érdekű vasút részéről Tolnay Lajos, dr. Csajághy Béla, Konkoly-Thege József, Eigel Nándor és ifj. Liebner József igazgatósági tag. A bejárás során a bizottság mindent rendben talált, ezt követően Lakatos Aladár, a Kereskedelemügyi Minisztérium titkára kijelentette: a vasútvonalat 1889. július 8-án, hétfőn a közforgalomnak átadatik. 

Pesti Hírlap, 1889. július 7.

Az új, 232.-ként megépített magyarországi vasútvonal (vagy inkább vasúti szakasz) a kőbányai Szentlőrinci átrakodó állomástól (mai Kőbánya-Kispest területe) egészen Lajos-Mizse állomásig tartott. A 64,422 km hosszú pályát az alábbi állomásokkal és megállóhelyekkel adták át:

  • Puszta-Szent-Lőrincz 
  • Péteri-Gyál 
  • Gyál
  • Ócsa
  • Inárcs-Kakucs
  • Dabas
  • Gyón
  • Hernád
  • Örkény
  • Csurgay-major 17 sz. őrház
  • Lajos-Mizse

Mivel a vasúttársaság (Budapest-Lajos-Mizsei Helyi Érdekű Vasút Részvénytársaság) tőkével már nem rendelkezett, ezáltal finanszírozni sem tudta a további kiadásokat - például az üzemeltetést - a társulat felkérte a MÁV-ot, hogy már az első naptól vegye át a vonal fenntartását. A MÁV ezt elfogadta, így -még ha helyi érdekű vasútnak is épült a vonal- az az első perctől kezdve már a MÁV-é volt. 

Az első években a vegyesvonatok (amelyekben személy- és teherkocsik is voltak)  Budapest Ferencváros állomástól közlekedtek. A 68 kilométeres távot akkoriban 4 óra alatt tették meg a gőzösök. A következő évtől a vonatok már a Budapest Középponti pályaudvarról (ma: Budapest-Keleti) indultak 76 kilométeres útjukra. A helyiek az alábbi viteldíjak közül választhattak: a fapados III. osztályon 110 krajcárt, a II. osztályon 170 krajcárt, a párnás I. osztályon pedig 230 krajcárt kellett fizetniük egy utazásért. A menetrend a maihoz képest igen gyér volt. Csupán két pár vonat járt felénk. Az első vonat 7:30-kor, a második 15:30-kor indult Budapestről Lajos-Mizse állomásra. Miután államosították az Osztrák-Magyar Államvasúti társaságot (OMÁV), a MÁV vonatai is bemehettek a Nyugati pályaudvarra, amely mai napig a vonatok végállomása. 

Szegedi Híradó, 1892. április 23.

1890-ben 56 391 utasa volt a vonalnak. Legtöbbjük az olcsó, III. osztályra váltott jegyet. A legnagyobb utasforgalma Dabasnak, Ócsának és Örkénynek volt. A legnagyobb teherforgalmat Dabas és Inárcs-Kakucs bonyolította. Akkoriban főként trágyát, követ és téglát szállítottak. 1897-től már napi 3 pár vonat közlekedett a vonalon, miután megjelent a vegyesvonatok mellett a csak személykocsikból álló személyvonat. Mivel ennél az új járatnál nem kellett hosszú perceket időzni a rakodás miatt az állomásokon, egy órával gyorsabb volt a többinél, csupán 3 óra kellett Budapesttől Lajos-Mizséig.  A lajosmizsei vonalon kezdetben az 1884-ben Münchenben gyártott MÁV 384, később az 1881-1889 között Budapesten gyártott MÁV 20, majd az 1885-től gyártott MÁV 377 sorozatú gőzmozdonyai húzták a szerelvényeket. 

Az első baleset 1889. november 30-án történt, amikor is az egyik lajosmizsei vegyesvonat kisiklott Kőbányánál. A vasútra egyébként sok volt a panasz a korabeli lapok szerint. A jegyek drágák voltak, a vonatok pedig lassúak (persze a delizsánszhoz képest még így is gyorsabbak), nem is beszélve a gyér menetrendről. A helyiek követelték, hogy a vonatok gyorsabbak legyenek és hogy a pályát hosszabbítsák meg egészen Kecskemétig. Ha bele gondolunk, napjainkban, közel 134 évvel később is hasonló problémákkal küzdünk. A szerelvények most is lassúak, és alig jár vonat Kecskemétre. 

Szegedi Napló, 1890. március 28.

1893-ban Péter-Gyál állomás neve Új-Péteri lett, 1896-ban Puszta-Szent-Lőrinc megállóhely neve Kis-Pest-Szent-Lőrinczre változott.

Pesti Hírlap, 1899. június 27.

1898-ban adták át az Örkény - Ilonamajor közötti, 760 mm nyomtávolságú, lóvontatású kisvasutat (lóré), melyet később a Csurgay majorig hosszabbítottak meg. Később épült meg az Örkény-Pusztavacs kisvasút, melynek elágazásai voltak Klementina-majorhoz, valamint Csetharszt-majoron át Antónia-major és Mária-major felé. Vélhetően ezután nyílt meg a Hernád vasútállomástól Unghváry-majorig tartó kisvasút. Ezekről a gazdasági vonalakról főként fát, dohányt, trágyát és szemestakarmányt szállítottak, amiket Örkény állomáson, vagy Hernád megálló-rakodóhelyen nagyvasúti teherkocsikba rakodtak át.

Egy lajosmizsei vonat a XX. század elején Kis-Pest-Szent-Lőrincz (ma Kispest) állomáson.
Forrás: egykor.hu





A XIX. század végén a vonal mentén is megindult az iparosodás. Kispest területén gyárak kezdtek létesülni, mint a Lipták, a Hoffherr vagy a Kistext gyár, ezért  1899. június 23-án megnyitották az új, Kis-Pest-Szent-Lőrincz nevű (ma Kispest) vasútállomást. A megnyitás napján, az Üllői út Kőbánya felöli oldalán fekvő, régi, szintén Kis-Pest-Szent-Lőrincz névre hallgató megállóhelyet még nem zárták be, így a vonatok mindkét helyen megálltak egészen a megállóhely 1899. december 15-i bezárásáig.


Irodalomjegyzék:

-Dr. Horváth Ferenc - Kecskemét vasútjai (1845-1919)

-Pándy Tamás: A lajosmizsei vasútvonal és a Pestszentimre állomás 120 éves története

-Fekete Gyula és Szabó József János - Mozaikok Örkénytábor Történetéből


A 142-es akták további részei:










 
Bejegyzés küldése e-mailben
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Írd le véleményedet a bejegyzésről!

Népszerű bejegyzések