Címkék

142-es akták #8 - Az örkénytábori páncélvonatok

A 142-es akták című cikksorozat a lajosmizsei vasútvonal múltjának egy-egy olyan időszakát, eseményét idézi fel, amelyek mára már feledésbe merültek.

Minél inkább kutatom a vasútvonal múltját, annál több érdekes és meglepő dolgot vélek felfedezni.  Évekkel ezelőtt teljesen véletlen bukkantam rá valahol az interneten, hogy bizony ezen a vasútvonalon valaha páncélvonatok is jártak. Na de vajon miért? Van-e köze mindehhez Táborfalvának? Mi is az a páncélvonat?

Az első felfegyverzett, rögtönzött szerelvényeket az osztrákok építették 1848-ban. Ezek még csak kezdetleges  szerelvények voltak, melyek nem hasonlítottak a későbbi klasszikus páncélvonatokhoz. Az Orosz birodalom a korábbi háborúk tapasztalatán okulva 1912-ben négy páncélvonatot építtetett. Ezek egy páncélozott gőzmozdonyból és legalább két (géppuskákkal, vagy kis kaliberű lövegekkel felszerelt) páncélozott kocsiból, valamint két vezérlő kocsiból álltak. A háború közeledtével  ezeket a szerelvényeket vezényelték a határra 1914-ben. Az orosz fronton, Galíciában az osztrák-magyar hadvezetést meglepetésként érte a páncélvonatok látványa. Az új technika láttán megépültek az első, saját páncélosaink, nem is akárhol. Helyben, a fronton. A mozdonyokat 8-10 mm-es kazánlemezzel, a nyitott teherkocsikat pedig vasúti sínekkel  borították be. A háború alatt az oroszok az erődépítészetből és a hadihajók kialakításából vett ötletek alapján egyre nagyobb és fejlettebb páncélvonatokat építettek. 1915-ben már 15 darab  szerelvényük volt. 

Idehaza, az első hat darab gyári páncélvonat 1914. decemberében készült el a budapesti Északi Főműhelyben, melyek közül az I. szerelvény  1914. december 5-én ért a frontra, Máramarosszigetre. Ezek egy páncélozott MÁV 377 sorozatú gőzmozdonyból és két géppuskákkal felszerelt gyalogsági kocsikból álltak. Később épültek nehéz, illetve  benzinmotorral ellátott, önjáró lövegkocsis páncélvonatok is. Összesen 12 vonat épült, melyek jelentős része az első világháború végével  más országok kezére került.

Az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregének II. páncélvonata 1916-ban. Kép: Fortepan

93 évvel ezelőtt, 1928. október 1-jétől a Magyar Királyi Honvédség Páncéljárműves Osztályának 1., 2., 3. és 4. páncélvonatainak állandó gyakorlóhelye Örkénytábor (ma Táborfalva) lett. Az akkor már létező táborfalvai iparvágány, amely az akkori Örkénytábor-Csurgaymajor vasútállomást (ma Táborfalva) kötötte össze a laktanyával, remek lehetőséget adott a páncélvonatoknak a bázisról való eljutásban a lajosmizsei vonalon keresztül az ország szinte bármely pontjára. Gyakorlatozni ugyan nem mentek messzire a szerelvények a korabeli feljegyzések szerint, ugyanis a gyakorlások színtere a vonal Lajosmizse - Kecskemét közötti szakasza volt. Akkoriban napi 4-6 pár gőzvontatású személyvonat közlekedett erre, így nem igen zavarhatta a vasúti forgalmat a páncélosok kirohanása. A négy megmaradt szerelvény komoly átfegyverzésen esett át,  a többi páncélvonatot selejtezték.

A 102. számú páncélvonat Lajosmizse vasútállomáson 1938 után. 
Kép: Páncélvonataink II. kötet

1938. májusától a páncélvonatokat újra átszervezték, átfegyverezték és átszámozták. Így lett például az egykori örkénytábori I. páncélosból 101-es számú. A második világháború kitörésekor a szerelvények elhagyták Örkénytábort és a fronton harcoltak.

1944-ben új, könnyített (szükség) páncélvonatok épültek a Nyilaskeresztes Párt - Hungarista Mozgalom katonai bizottsága, valamint a Hungarista Harcparancsnokság megbízásából. Az első háromkocsis szerelvény 1944. november 1-jén készült el. Első bevetésként Lajosmizse felé kellett kifutnia egy kórházvonat biztosítására, Kispest irányába. Ezután visszaküldték Ócsára, hogy a beszivárgó szovjet alakulatokat derítse fel és ha lehet, okozzon kárt bennük. A bevetés során egy 5 db T-34-es harckocsiból álló csoportra 5 lövést adtak le. 3 épület és egy T-34-es kigyulladt, ezután a vonat visszavonult Kőbányára. December 26-án a szerelvényt a németek elkobozták, a Keleti pályaudvar előtt minden második kerekét berobbantották, így az használhatatlanná vált.

A 101. szerelvény 1945. április 3-án szovjet, a 102. szerelvény 1945. májusában jugoszláv kézre került.

A páncélvonatok további sorsáról, illetve a selejtezésükről keveset tudni, de az 1961-ben készül, Megöltek egy leányt című filmben még látható az egyik szerelvény.


Forrás:

  • Rónaföldi Zoltán - Páncélvonataink I. kötet
  • Rónaföldi Zoltán - Páncélvonataink II. kötet
  • Rónaföldi Zoltán - Páncélvonataink III. kötet
  • Haditechnika LV. évf. 2021/1


A 142-es akták további részei:





Bejegyzés küldése e-mailben
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Írd le véleményedet a bejegyzésről!

Népszerű bejegyzések