142-es akták #2 - Az 1966-os pestimrei baleset


A 142-es akták című cikksorozat a lajosmizsei vasútvonal múltjának egy-egy olyan időszakát, eseményét idézi fel, amelyek mára már feledésbe merültek.

A második rész a lajosmizsei vasútvonal történelmében bekövetkezett legsúlyosabb vasúti balesetét mutatja be.

54 évvel ezelőtt, 1966. január 21-én este az időjárás igen zordan alakult. A hőmérséklet -13 °C volt és még a szél is fújt. Egy korabeli újság szerint ezekben a napokban ez nem volt szokatlan, sőt. A hónap második legerősebb lehűlése január 19-én és 20-án érte el az országot, amikor is helyenként -12, -25 fokos minimumokat mértek. Az ország nagy részét ekkor már vastag hótakaró fedte, ugyanis a csapadékmennyiség is meghaladta a sokéves átlagot.

1966. január 21-én, pénteken a kora esti, Kőbánya-alsó megállóhelytől Lajosmizse állomásig közlekedő 3748 sz. személyvonat szerelvénye 19:04-kor indult el Kőbánya-Teher pályaudvarról. A 12 darab (1 darab első osztályú (Az) és 11 darab másodosztályú (5 darab Bz és 6 darab Bn)) személykocsiból álló szerelvényt a MÁV 328 032-es pályaszámú (Ceglédi fűtőházhoz tartozó) gőzmozdonya húzta.

Az Ócsa állomásról Budapestre tartó 3799 sz. tehervonat szerelvénye a IV. vágányon várakozott az indulására. A 33 vagonból álló szerelvény elején a MÁV 324 503 pályaszámú (Budapest Hámán Kató fűtőházhoz tartozó) gőzmozdonya állt. Az Ócsáról 19:12-kor elindult tehervonat, 19:30-kor haladt át Gyál megálló-rakodóhelyen.

A Kőbánya felől érkező személyvonat 19:32-kor haladt be Pestimre (ma Pestszentimre) vasútállomás II. vágányára. A tervek szerint itt találkozott volna a tehervonattal, ami a III. vágányon haladt volna át.  A több, mint 200 méter hosszú személyvonat vége néhány méterrel kilógott az állomásról, ezért a váltókezelő értesítette a forgalmi szolgálattevőt, hogy a vonatot egy kocsihossznyival előrébb kellene húzatni. A szerelvény egy perccel később, 19:33-kor megindult. Az állomás Gyál felé eső végén szolgálatot teljesítő váltókezelő látva, hogy a személyvonat nem csak előre húz, hanem folyamatosan gyorsul, megállj! jelzést adott le a mozdony felé, de annak vezetője vélhetően nem vette azt észre és kihaladt az állomásról.

Ugyanebben az időben a tehervonat épp Gyál felsőn haladt át, amely sorompókezelőjét ekkor értesítette Pestimre forgalmi szolgálattevője, hogy az állomásról menesztés nélkül kihaladt a személyvonat és állítsa meg az áthaladó tehervonatot. Ez azonban már nem sikerült. A vonat végén lévő zárfékező hiába húzta meg a vészféket, a vonat nem lassított, ugyanis mint kiderült, a tehervonat utolsó 10 kocsiján a féket még Ócsa állomáson kiiktatták.

19:35-kor Gyál felső megállóhely közelében, már Budapest közigazgatási határán belül a 156-os szelvénykőnél a 12 kocsiból álló személyvonat és a 33 vagonból álló tehervonat összeütközött.
A teljesen összeroncsolódott tehervagonok a töltés melletti árokban

A tehervonat első három kocsija teljesen összeroncsolódott, a mögötte lévő három vagon, valamint a személyvonat első két kocsija pedig kisiklott és az oldalára dőlt, kidöntve ezzel a távközlési hálózat oszlopait, ezzel megszakítva a kommunikációt az állomások között. A tehervonat hátsó kocsijai, valamint a személyvonat többi kocsijai megrongálódtak.

A baleset következtében a tehervonat vonatvezetője a helyszínen életét vesztette, a két vonat személyzetének összes tagja, valamint 13 utas pedig megsérült. Gyál felső sorompókezelője egy 94-es buszt megállítva kért segítséget, hogy az esetleges sérülteket kórházba tudják szállítani.

A baleset okozta kár összege megközelítette a 350 000 forintot. A forgalom 22-én reggel 8 órakor indulhatott meg, addig autóbuszokkal pótolták a vonatokat. Két nappal a baleset után a Népszava az alábbi cikket hozta le:





A Központi Kerületi Bíróság 1966. május 9-én hozott ítélete szerint a személyvonat mozdonyvezetője 4 év, a vonatvezetője 2 év 8 hónap letöltendő, a mozdonyfűtő pedig 1 év felfügesztett szabadságvesztést kapott.

Források:

LocoClub

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Írd le véleményedet a bejegyzésről!

Népszerű bejegyzések